Amerikai rabbi, író, irodalmár, filozófus. 1929. február 17-én született New Yorkban, zsidó családban. Eredeti neve Herman Harold Potok. Szülei a vallási szokás szerint héber nevet is adtak neki, így lett Chaim Cvi. Írói nevét angol és héber nevéből olvasztotta össze. Apja 1921-ben emigrált Lengyelországból, anyja családja Sárospatakról származik. Ortodox környezetben nevelkedett, a Yeshiva Egyetemen héber irodalmat hallgatott, majd elvégezte a rabbiképzőt. 25 évesen avatták rabbivá. 1955-57-ben a hadseregnél főhadnagyi rangban tábori rabbiként szolgált. Katonaidejéből tizenöt hónapot a koreai fronton töltött, ahol a műszaki és az egészségügyi alakulatnál szolgált. A hatvanas évektől tekintélye egyre nőtt a zsidó közösségben, több zsidó folyóirat és intézmény vezetőjévé választották.
1967-ben jelent meg első regénye, A kiválasztott. A hatalmas sikert aratott könyvből a Kelet-Európából származó ortodox hászid zsidó közösség életét ismerhetjük meg. A regény főhőse, Ruven megpróbálja megtalálni saját útját, mivel taszítja őt családjának, illetve tágabb környezetének szűk látókörű vallási fanatizmusa. A regény témája végigvonul Potok életművén. Regényei mind zsidó környezetben játszódnak, de Potokot elsősorban nem a sajátosan zsidó problémák, hanem az emberi lét általános konfliktusai, problémái érdeklik, ám úgy véli, ezekre a kérdésekre leginkább az általa legjobban ismert világban találhatja meg a választ. Véleménye szerint az ember életében a nagy konfliktus akkor következik be, mikor gyermekkorának szűk világába egyszer csak betörnek a külvilág információi. Az ember hirtelen észreveszi, hogy mások nem az általa megtanult szabályok szerint élnek, nem az általa helyesnek tartott elveket vallják. Saját bevallása szerint ezt akarta ábrázolni összes regényében. A kiválasztott másik főhőse, Danny Saunders hívő zsidóként nem tudja elfogadni a freudizmust, miközben az sokat segített neki problémái megoldásában. Kompromisszumot köt, elfogadja a pszichoanalízist, de elveti a freudista világképet, mely élesen szemben áll vallásos hitével.
1969-ben jelent meg Potok következő regénye, Az ígéret, melyben korábbi könyve szereplőinek sorsát követi tovább. Ruven immár utolsó éves rabbinövendékként kutatja, hol húzódnak a tudomány és a hagyomány határai. Szövegkritikai elemzésnek veti alá a Talmudot, felhasználja a tudomány legújabb eredményeit, hogy megértse annak üzenetét, de nem hajlandó hasonló elemzésnek alávetni a Tórát, mert azt gondolja, hogy az már hitének alapjait ingatná meg. Ugyanúgy kompromisszumot köt tehát, mint Danny a freudizmussal kapcsolatban.
1972-ben publikálta A nevem Asher Lev című regényét, melyben ismét egy ortodox vallási közösségben felnőtt fiú belső vívódásait tárja elénk. Asher Lev tehetséges festő, de a fanatikus és korlátolt brooklyni hászid zsidó közösség nem fogadja el művészi tevékenységét. Lev anyja a művész fiú és a bigott apa között egyensúlyozik. Ezt a helyzetet fejezi ki Lev ifjúkori főműve, egy festmény, melyen az anya megfeszül, szinte szétszakad a két alak között. Ráadásul a képen az anyát kereszten ábrázolja, mivel ezt a szimbólumot tartja a legtökéletesebbnek anyja szenvedésének kifejezésére. Ez a fajta művészi szabadság, illetve egy keresztény szimbólum felhasználása az ortodox közösségben megengedhetetlen. Levnek választania kell saját közössége és az ortodoxok által elutasított művészet között. A regény folytatása, az Asher Lev öröksége 1990-ben látott napvilágot. Ebben Lev már Párizsban élő, világhírű festő, aki megtanult hite és munkája kettősségében élni. Egy rokona halála miatt azonban családjával újra meglátogatja brooklyni közösségét. Szomorúan tapasztalja, hogy újraéled ifjúkora konfliktusa, és hogy ismét választania kell a világi és vallási elhivatottság között.
Az első Asher Lev-könyv után Potok két önéletrajzi ihletésű regénnyel jelentkezett: In the Beginning [Kezdetben] (1975), Fények könyve (1981). Ez utóbbiban Potok egy rabbinövendék felnőtté válásának történetén keresztül az emberiséget érintő alapvető problémákra keresi a választ. A kételyek nélküli hitben felnövekedett fiatal rabbi, Gershon Loran tábori rabbiként szolgál a koreai háborúban. Egy olyan világban találja magát, ahol a zsidó hagyománynak semmi jelentősége, ahol az apja által elátkozott pogányok a legnagyobb szeretettel fogadják, ahol az emberek ugyanolyan mélyen hisznek vallásukban, mint ő a sajátjában. A zsidók szenvedését apja mindig a kiválasztottságukkal magyarázta, de mivel lehet magyarázni azt a rengeteg szenvedést, melyet a koreai háború hozott. A sok-sok megválaszolatlan kérdés összezavarja Loran addig sziklaszilárdnak hitt világképét.
Az 1985-ös Davita hárfája a munkásmozgalomban aktív szerepet vállaló szülők és gyermekük, Davita történetét meséli el. A szülőknek a gyermeknevelés és a családi élet rovására végzett mozgalmi munkája miatt Davitának szinte egyedül kell végigjárnia a felnőtté válás útját, ráadásul mindezt egy különösen nehéz történelmi időszakban, amikor is a spanyol polgárháború és a Molotov-Ribbentrop paktum következtében gyakran még a legelkötelezettebb felnőttek hite is megingott. Potok legutóbbi szépirodalmi kötete, a fiataloknak írt novelláit összegyűjtő Zebra and other stories [Zebra és más történetek] 1998-ban jelent meg.
Regényei mellett Potok számos esszét, tanulmányt, ismeretterjesztő művet is írt, melyek közül a Wanderings: History of the Jews [Vándorlások: A zsidó nép története] (1978) és az orosz zsidóság problémáit feldolgozó The Gates of November [November kapui] (1996) váltott ki különösen nagy visszhangot.
Potok 1958-ban feleségül vette Adena Sara Mosevitzskyt. Három gyerekük született, Rena, Naama és Akiva. Chaim Potok 2002. július 23-án agydaganatban halt meg merioni otthonában.

Magyarul megjelent művei:

Vándorlások: A zsidó nép története (Vince Kiadó, 1994)
A nevem Asher Lev (Ulpius-ház, 2000)
A kiválasztott (Ulpius-ház, 2001)
Fények könyve (Ulpius-ház, 2001)
Davita hárfája (Ulpius-ház, 2001)
Az ígéret (Ulpius-ház, 2001)
Asher Lev öröksége (Ulpius-ház, 2002)
Óvilági emberek (Ulpius-ház, 2002)
November a küszönbön (Ulpius-ház, 2007)

Előkészületben:

In the Beginning [Kezdetben]