J.M.G. Le Clézio: Az éhség ünnepei

Párizs, a harmincas évek második fele. Az előkelő Cotentin utca egyik nagypolgári lakásában él a bájos fiatal lány, Ethel Brun, szüleivel, jóképű, sármos, de könnyelmű apjával, és szépséges, ám kissé hisztérikus anyjával, akit állandó féltékenység gyötör, mert életükbe beférkőzik az egykori szerető, a csodás hangú énekesnő. Ethel szenved ebben a hazugságokra épülő látszatvilágban. Aztán egy napon a Brun család elveszti minden vagyonát, kitör a háború, és nekik menekülniük kell a megszállt Párizsból. Ethel veszi kézbe a család sorsának irányítását. Nizzába mennek, és ebben az „operett-városban”, majd a németek bevonulása után a hegyekben vészelik át a háborús éveket – bujkálva, éhezve, fázva. A háború után ide jön el Ethelért kamaszkori szerelme, hogy feleségül kérje, és mindent maguk mögött hagyva új életet kezdjenek a tengeren túl.

A Nobel-díjas francia író ebben a könyvében édesanyjának állít emléket, miközben feltámaszt egy letűnt kort. Lenyűgöző érzékletességgel eleveníti fel a karib-tengeri szigetek legendákkal, babonákkal teli világát, és a háború előtti Párizs alakjait, színeit, hangulatát. Finom humorral színezett megindító történetéből kiemelkedik Ethelnek, ennek „a húszévesen akarata ellenére hőssé vált fiatal lánynak” az alakja.