"Pont éjfélkor történt, nagy-nagy csöndességben. Elindult az égről, alászállt egy halovány csillag a földre. Szállt, meg sem pihent, míg oda nem érkezett egy szegény asszony kunyhója fölé. A kéményen keresztül becsusszant a házikóba, ott nagy fényesség támadt, aztán - mi történt, mi nem - egyszeriben gyermekké változott, de olyan széppé, amilyet még nem látott a világ."
Ez a csillagfiú Halovány Szép Miklós, aki anyja örömére egy éjjel alatt deli legénnyé serdül, és aki anyja bánatára nyomban útnak is indul, hogy megszerezze a csodás hangú varázshegedűt, és azzal vidámságot vessen, örömöt arasson az emberek között. Ezért szegődik el három kerek évre a Hegedűk Mesterének, Furtonfúró apónak a szolgálatába, ahol megtanulja a madarak énekét, az állatok szavát, a patak zúgását. Az élet titkait kitanulva ezért indul a Halál keresésére, gyalogszerrel, sólyomszárnyon. Ezért vállalkozik rá, hogy megmássza az égig érő sziklahegyet, szembeszálljon a roppant erejű kőgörgető óriással, Markapökivel, és szebbnél szebb meséivel, no meg varázshegedűje édes zenéjével megszelídítse a behemótot. Ezért kel át Csalibáb tengerén, ahol a zöld víz mélyéből felsejlő igéző látomások, délibábok csábítják-nyűgözik a gyanútlan halandót. Ezért küzd meg a gonosz Hiribiri varázslóval, aki réges-régen egy nagy hegy alá temette az álmokat, azóta nem álmodnak az emberek se ébren, se alva. Ettől kérgesedett meg a lelkük, ettől olyan sivár az életük. Halovány Szép Miklósra vár a nagy feladat, hogy varázshegedűjével leolvassza-lemuzsikálja az emberek szívéről a kérget, és így együttes erővel kiszabadítsák a rabul ejtett álmokat.
És Halovány Szép Miklós minden próbát kiáll, minden akadályt legyőz. Bátorságával, emberségével és csodás muzsikájával kiérdemli a Világhíres Miklós nevet, és elnyeri a szépséges Nevenincs tündér szerelmét.

"Csodálatos tündérvilág bontakozott ki képzeletünkben, hős székely legénykékkel, tüzet okádó sárkányokkal, táltosokkal meg boszorkányokkal. Elszorult szívvel (és valószínuleg tátott szájjal) követtük a mesehős sorsát az egyre növekvő veszedelmek közt, és felujjongtunk, amikor végül győzött a becsület, az igazság..." - idézi fel gyerekkorát Méhes György. És emlékezete kincsesládáját felnyitva ezúttal ő mesél. Kicsiknek és nagyoknak. Mesél a messze földön híres kovácsmester, Kalapándi apó fürge eszű, ügyes kezű, aranyszívű és rettenthetetlen lelkű kisinasáról, Szikra Ferkóról, aki minden veszedelemmel és ármánnyal dacolva nekivág hetedhét országnak, hogy megszerezze a világverő kardot, és legyőzze a szegény embereket sanyargató gonosz Toportyán királyt. Megjárja Feketeországot és a föld alatti nép Feketeországnál is feketébb birodalmát, átkel az égig érő üvegfalon és a fortyogó tüzes tavon, egy megzabolázott felhőszörnyeteg hátán eljut Szivárványországba, Viharkirály ég és föld közé aranyláncokkal felfüggesztett várába, megküzd a félelmetes Villámvitézzel, és nemcsak annak buzogányát nyeri el, hanem Viharkirály legkisebb és legszebb lányának, Fuvallatnak a szívét és kezét is. És amikor hosszú vándorútja során néha meg-megpihen, meséket hall és hallgat, csodálatosnál csodálatosabbakat. A kapzsi Balambér lovagról, a hiú és csúf nagyúrról, Búról, szép Márinkáról és szerelmeséről, Brandurról, a dalnokról, a gyönyörű Sótündérről és a Kőnannyóról, a gonosz boszorkáról.

"Egész életemben a boldogság forrását kerestem. Bejártam a világot, beszéltem királyokkal és koldusokkal, katonákkal és földművesekkel, néhány bölccsel és sok-sok bolonddal. Figyeltem a szelek énekét, a tenger hullámait, búzák növését és megmásztam az ég felé ágaskodó sziklacsúcsokat. Ma már tudom, merre van az út, amely a boldogság forrásához vezet. Egy nagy könyvbe akarom leírni a titkomat" - mondja ennek a könyvnek az igazmondó fehérszakállú aggastyánja, aki akár maga a mese írója, Méhes György is lehetne. Ő sem tett mást egész életében, mint boldogságra tanította Erdély apraját-nagyját. Varázslatos könyveinek hősei, Gyöngyharmat Palkó, Szikra Ferkó, Világhíres Miklós az igazságért küzdenek a csavarintos utakon settenkedő gonosz ellen, hogy aztán a végén mindig legyőzzék azt. Végtelen bájának és humorának köszönhetően Méhes generációk sorának szerzett már felejthetetlen örömöt.
A Kossuth-díjas Méhes György az utolsó olyan élő erdélyi szerző, aki pályáját a II. világháború előtti szellemi áramlathoz kapcsolódva kezdte. Meseíró, regényíró, színműíró, műfordító. Az elmúlt fél évszázadban ő lett az erdélyi Nagy Mesélő.

"Aki gyermekkorában nem hallgatott és nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember."
Méhes György