A cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok sokáig kedvelt figurája, aki a magyar és a nemzetközi média cselekvő szereplője, könyvében érzékeny látleletét adja az újkori közép-európai arisztokrácia és saját dinasztiája sorsának. Benne olyan ellentmondásosan vonzó és nagyszabású alakokkal, mint például az édesanya, a gyönyörű, excentrikus, mániás depressziós cseh grófnő, vagy a naivan tisztességes apai nagyapa, aki Pallaviciniről Pálinkásra magyarosított, hogy aztán 1956 után kivégezzék. A tabló részeként felbukkan Andrássy Katinka, a „vörös grófnő”, s hősnőnk nagy szerelme, Karl Schwarzenberg herceg, a gazdag és befolyásos cseh politikus. S miközben látszólag minden adott az idilli lányregényhez: nagyvilági kozmopolita élet, prágai kastély, nyaralás Barbadoson, vacsora Valentinonál, a valóság az a magány, a folyamatos megcsalatás, nemritkán pedig a napi nélkülözés. S hiába az impozáns kapcsolatok sora, a valódi érzelmekre vágyó, mert azokat igazából soha meg nem kapó, anorexiára, alkoholizmusra és depresszióra hajlamos P. Z. többször is végezni akar életével. Melynek végül is két gyönyörű gyermekének megszületése ad valódi értelmet. Nekik köszönhető, hogy főnixmadárként újra és újra feltámad, hogy tovább élje a Pallavicini sorsot, ezt a látszólag irigylésre méltó, valójában azonban felettébb nyomasztó lelki örökséget.  A szerző könyvében nem másokat, önmagát beszéli ki, a könyv címében szereplő „őrült” jelzőt is ő aggatta magára. Mert ha valaki, Pallavicini Zita vállalja önmagát.

Soha nem játszottam meg magam

Hogy ki Pallavicini Zita, a cseh, a német, az osztrák és a magyar társasági lapok sokáig kedvelt figurája? Naplójában az „őrült grófnő” ugyanazzal a szenvedéllyel és provokatív őszinteséggel néz szembe az arisztokrata lét bonyodalmaival, családja történelmével, szerelmei és önmaga gyarlóságaival, amilyennel az életét is éli. Vándor Ágnes interjúja.

  • Ki vagy Te?

  • Egy fehér boszorkány, aki képes segítő energiát kreálni. Miután leromboltam magam, talán ezért is tudok mindig főnixmadárként feltámadni.

  • Könyvedet olvasva az embernek az az érzése támad, hogy sok szempontból determinált a Pallavicini család, s benne a te sorsod.

  • Ez főleg gyerekkoromban frusztrált, amikor egy csomó dologból kimaradtam. Nem lehettem például úttörő. Felnőttkoromban pedig betettek egy dobozba, rajta a felirattal: arisztokrata. S ez a velem kapcsolatban állókat legalább annyira nyomasztja, mint engem. Holott a legtöbb kárt nem arisztokrataként okozom másokban, hanem Skorpióként. Skorpióként keresztüllátok az embereken, és sajnos időnként agyon is csapom őket. Mert őszinte és kiszámíthatatlan vagyok, sokaknak sok vagyok.

  • A könyved megrázóan őszinte.

  • Nem másokat, önmagamat beszélem ki. A könyv címében szereplő „őrült” jelzőt is én aggattam magamra. De az emberek többsége fél az igaz szavaktól.

  • Őszintén írsz az anorexiádról, az öngyilkossági kísérletedről, az alkoholhoz való viszonyodról.

  • Az anorexiából és az ivásból már kinőttem, öngyilkos pedig a szerelem miatt akartam lenni. A szerelem, akár a vallás, sokszor erőt ad, de sajnos a pillanatnyi boldogságot pokoli szenvedés követi.

  • Nem játszod el gazdagot, megírod, hogy sokszor ennivalóra sem telik.

  • Soha nem játszottam meg magam. Játszani csak a színpadon tudok, ott viszont nagyon. Életem álma, hogy egyszer a cannes-i kifutón integetek a közönségemnek. Mert soha nem késő, mindig újra lehet kezdeni.